Tizenhetedik lecke

A keresők sosem tévednek el, mert a szellem hívogatja őket.

A keresők egyre újabb megfejtési kulcsokat kapnak a szellem világából.

Az átlagemberek ezeket a kulcsokat csak véletleneknek látják.

A mágus szerint nincsenek vétetlenek.

Minden történés a lélek más-más rétegét hozza felszínre.

A szellem találkozni akar veled.

Ha el akarod fogadni a meghívását, védtelennek kell lenned.

Ha keresel, a szívednél kezdd! A szív mélye az igazság lakhelye.

Merlinnek furcsa szokása volt, hogy Artúr minden balszerencséjének örült. Ha Artúr leesett egy fáról, és horzsolásokkal, zúzódásokkal jött haza, a mágus alig hallhatóan ezt dünnyögte:

- Jól van.

Más alkalommal a zivatar során a villám belecsapott egy öreg, korhadt platánfába, ami kidőltekor majdnem agyonütötte a fiút.

- Nagyon helyes - suttogta Merlin.

Bármennyire lágyan ejtette is el ezeket a megjegyzéseket, a fiút mélyen bántották. Így hát elhatározta, hogy apróbb baleseteit eltitkolja a mestere elől. Aztán másnap a tűzifa aprítása közben megcsúszott kezében a balta. A másodperc töredéke alatt éle áthasította Artúr cipőjét, épp csak nem vágta le a lábujját. Amikor ijedtében felkiáltott; Merlin futva jött felé és szigorú pillantást vetett a cipőre.

- Egyre jobb - szólt Merlin csendesen. Erre már Artúr sem tudott uralkodni magán.

- Hogyan örülhetsz, amikor baj ért?

- Örülök? Miró1 beszélsz? - Merlin őszintén zavarban volt.

- Azt gondolod, nem veszem észre, hogy valahányszor engem valami baj ér, te elégedettnek látszol!

Merlin összeráncolta a szemöldökét.

- Nem kellene hallgatóznod, főleg akkor nem, amikor magammal beszélgetek. - A választól a fiú egészen elutasítottnak érezte magát. Azt fontolgatta, hogy megszökik Merlin kőszívűsége elől, de ekkor a mágus a vállánál fogva maga felé fordította. - Azt hiszed, értesz, pedig nem, mondta. Hangja lágyabb lett. - Nem a baleseteidnek, hanem a megmeneküléseidnek örülök. Ha belegondolsz, mennyivel rosszabbul is alakulhattak volna a dolgok!

- Azt gondolod, hogy veszélytől mentettél meg? - kérdezte Artúr csodálkozva. Merlin a fejét rázta.

- Nem, te mentetted meg saját magadat, vagy legalábbis tanulgatod azt. Ezek nem véletlen balesetek, mint a halandók képzelik. Csak ok és okozat létezik. Ha az ok időben távol van, az emberek hajlamosak megfeledkezni róla akkor, amikor bekövetkezik az okozat. Bármi, ami veled történik, jó vagy rossz, valami régi tett eredménye.

Mivel Artúr fiatal volt, és őszintén bízott mesterében, nem kérdőjelezte meg ezt az új szemléletet, csupán eltöprengett rajta.

- Tehát szerinted minden baleset olyan, mint a visszhang. Ha tegnap kiáltottam, de a visszhang csak mára ért vissza, már el is feledkezhettem volna az egészró1.

- Pontosan.

- Hogyan előzhetném meg ezeket a megkésett következményeket, ha egyszer az indítóokról már el is felejtkeztem? - kérdezte a fiú.

- Éberebbnek kell lenned! Az események minden irányból vissza-visszatérnek hozzánk. Olyan sok ok és okozat vesz körül bennünket, hogy csak nagyfokú éberséggel lehet ezeket észrevenni. A világegyetemben semmi sem történik véletlenül. A múltban elkövetett tetteid eredményei nem azért érnek el most, hogy megbüntessenek, hanem, hogy figyelmeztessenek. Olyanok, mint egy rejtvény kulcsai.

- Kulcsok? Mihez?

Merlin mosolygott. - Elrontaná a rejtvényt, ha mindent elárulnék! Legyen most elég annyi, hogy nem az vagy, akinek gondolod magad. A valóság sok-sok rétegében élsz. Az egyik réteget szelleminek nevezzük. Képzeld el, ugyan nem ismered a szellemi valódat, de az jól ismer téged! Mi sem természetesebb, mint hogy szólongasson. A hirtelen támadó megoldások a szellemi lét üzenetei, de éberebbnek kell lenned ahhoz, hogy megragadhasd őket.

- Hiszen nem történt más, mint elvágtam a cipőmet a baltával, vagy majdnem rám esett a kidőlő fa. Tiszta véletlen volt, hogy éppen ott kerestem védelmet a viharban - vetette ellen a fiú.

- Te így fogod fel, s hasonlóan jár el a halandók nagy többsége is. De ha odafigyelsz, észreveszed, hogy minden véletlenben ott rejtőzik a megoldás kulcsa. Mondok neked valamit, ha a fa rád esett volna, vagy ha ma alaposan megsebesülsz, nem búslakodnék, hanem azt mondanám: "A szellemére gondosan oda kell figyelni!" De mivel egyre jobban el tudod kerülni a bajt, azt mondhatom: "A fiú lassanként, megtanul figyelni."

A LECKE MEGÉRTÉSE

A mágus által lakott minden terek közül a két legtávolabbi az anyagi és a szellemi. Ezek létünk ellentétes pólusai. Könnyűszerrel tudunk az egyik végletbó1 a másikba, például a hitbó1 a kételkedésbe átcsapni, míg csak a két szélsőség egységbe nem kerül. Korunkban éppen távolodóban vagyunk az anyagi pólustól, bár mindennapi gondolkodásunkat most is az határozza meg. Amikor okról és okozatról beszélünk, az anyagi dolgok egymásra hatásáról beszélünk: például arról, hogy a Nap vonzza a körülötte keringő Földet, hogy a gyufásdobozon végighúzott gyufa lángra lobban, hogy a villám belecsap a fába, és az kidől. Az, hogy emberek is élnek az okok és okozatok érvényességi terében, nem változtat semmin. A természet törvényei nincsenek ránk tekintettel.

A mágus nem fogadja el az anyagból eredő szemléletmódon. Merlin szemével nézve a természet legapróbb eseményének is van emberi vonatkozása. Ő a másik pólusra, a szellem világára figyel, hogy felfedezze az okok és az okozatok kiindulópontjait.

- Hiúbbnak kellene lennetek, ti halandók! - mondta Artúrnak.

- Hiúbbnak? Hiszen egyre azt veted a szememre, hogy egyetlen más teremtmény sincs ennyire hiúsággal telve - válaszolt a fiú.

- Ezt ma is állítom, de ha még hiúbbak lennétek, észrevennétek, milyen különleges helyzetben vagytok. Az egész világmindenséget a sorsotok köré rendezték és minden a ti óhaj-sóhajotokat lesi. Mégis állandóan panaszkodtok, hogy Isten és a természet közömbös.

- Ha Isten nem közömbös, miért nem mutatja meg, mit akar?

- Óh, keresned kell, hogy rájöjj! Talán az egész világ valami isteni bújócskaként működik.

- Ez elég durva játék lenne - válaszolta fejcsóválva Artúr. - Nehezen tudnék elképzelni egy szerető atyát, aki nem hajlandó megmutatkozni nekem. Akkor mire való az egész úgynevezett szeretete?

- Ne légy annyira biztos abban, hogy ezt ő választotta így! - figyelmeztette a fiút Merlin. - Amikor úgy tűnik, Isten elhagyott, talán éppen te küldted el.

Amit itt Merlin érint, az a nézőpont kérdése. Ha anyaginak látod a világot, akkor az események az emberi lét figyelembevétele nélkül zajlanak. Ha viszont a szellemit teleinted a világegyetem meghatározó erejének, akkor talán a természet közömbösségnek látszó viselkedése csupán rejtett üzenetet takaró álca. A mágusok átlátnak az álcán, észreveszik a szellem üzenetét minden történésben. Számunkra, viszont mindez rejtve marad, amíg érzékelésünk nem teljesen tiszta.

Ezért nevezte Merlin az üzeneteket megoldási kulcsoknak. A kulcshoz feladvány is tartozik. A feladvány itt az, hogy a világ miképpen tud egyszerre anyagi és szellemi lenni, illetve egy esemény miért fogható fel egyaránt Isten közömbössége vagy szeretete jeleként.

- Nem azért kerülök látszólagos ellentmondásokba, mert ezeket élvezem - szólt Merlin. - Minden a nézőponton múlik. Ha valaki kitárt karral fut feléd, tekintheted támadásnak, ha ellenséget vélsz benne felfedezni, vagy fogadhatod ölelésként, ha barátnak látod őt. A kisbaba talán rúgkapál és sír, amikor anyja letisztítja az arcát, de az anya szemével nézve cselekedete a szerető gondoskodás kifejezése.

- Hasonlóan mindaz, amit balszerencsének vagy akár Isten büntetésének nevezel, valójában együttérzésből fakad, hiszen Isten az egyensúlyvesztések esetén mindig a lehető legkedvesebb módot választja a helyreállításra. Meg kell tisztítania, hogy megmenthessen a nagyobb bajoktól.

A keresők igyekszenek megfejteni a látszólagos ellentmondást Isten közömbössége és szeretete között. Azokat a válságokat vizsgálják, melyektől a legtöbb ember elfordul, mert a bajból, a hibából, a katasztrófából olvasható ki a legmélyebb igazság. E feladvány megoldására érdemes az életet áldozni.

- Ne érts félre, ha azt mondom, a szellemvilág sok-sok megfejtési kulcsot kínál! - figyelmeztetett Merlin. - Bár a megoldás nem nyilvánvaló, a rejtvény könnyen megfejthető.

A LECKE MEGÉLÉSE

Ha a szellemvilág a megoldási kulcsokat közelünkbe helyezi, hogyan lelhetünk rájuk? Először is akarnunk kell észrevenni azokat. Sokféle formában érkezhetnek. Például, találkozol valakivel, akire éppen gondoltál; meghallasz egy szót, ami éppen átfutott a gondolataidban; valaminek a tönkremenésétó1 tartasz, s meglátod benne a rejtett hasznot; felfigyelsz arra, hogy túl sok véletlen történik veled ahhoz, hogy ezek valóban véletlenek legyenek. A szellemi gyakran ilyen módon szól először: nevezhetjük ezeket első találkozásoknak is. Az éppen csak - megmenekülések, a szerencsés kimenetelű balesetek, a megvalósuló megérzések is ebbe a körbe tartoznak. E helyzetekben a megszokott ok-okozati összefüggések nem pontosan, vagy egyáltalán nem érvényesülnek. Ha a hagyományos logikát (miszerint A az oka B-nek, s eredménye C) alkalmazzuk, a magyarázat nem lesz sikeres, mert ezek a véletlenek nagyon személyesek, a magyarázatok pedig túlságosan erőltetettek. A jó kérdés nem az: mi történt? Hanem: miért velem történt meg ez?

Az önsajnálat is felvetheti a miért pont velem történt meg kérdést. De meg kell tanulnunk a kérdést másként, őszinte kíváncsiságból, önsajnálat nélkül feltenni. Az én azt akarja elhitetni, hogy egy furcsa vagy rossz esemény nem vezethet semmi jóra. Pedig minden történés hasznos akar lenni számunkra. A szellemvilág néha tiszta kedvességből és együttérzésből küld kemény leckét, s ezzel elfordít valami igazán szörnyűségestől. És mi a helyzet az igazán szörnyűségessel? A mágus szerint ez szintén a szellemi által választható legjobb, hiszen annak is tekintetbe kell vennie az okok és okozatok szövevényes hálóját, amiből senki sem vonhatja ki magát.

Gyakran a rejtvényfejtő kulcsoknak nincs könnyen felfedezhető szellemi tartalma a mindennapi életben. Ezek csupán első hívogatások, ébresztgetések. Mindenki megfigyel szokatlan eseményeket, de ha nem tekinti jeleknek, nem is gondol utánuk. Csak tapasztalja a megtörténtüket, majd megfeledkezik róluk. Így ezek az üzenetek tartalmatlanok maradnak.

Fontos keretet adnunk az értelmezésünknek. Tudnunk kell, hogy lényünk másik - szellemi - rétege áttűnik az anyagi világ álarca mögül. Ha készen állsz annak elfogadósára, hogy ez a szellemi hívogat téged, akkor észre fogod venni a kezedbe adott kulcsokat. A gyorsan elhalványuló és elfelejthető véletlenek helyett az események a szellemi világba mutató felhangot kapnak. Ilyenek a meghallgatott imádságok, a halál-közeli élmények, az aurák és a mennyei fényességek látványai, vagy az angyalok jelenlétének érzékelése. Társadalmunk minden korábbit meghaladó figyelmet fordít ezekre a dolgokra, de igen sokszor tévesen természetfeletti jelenségek címkével illeti azokat. A jelenség szó személytelen. A mágus szerint viszont ezek a jelek-kulcsok messzemenően személyesen szolgálnak valaki vezetésére.

Nem fogod tudni megfejteni a rejtett tartalmat, amíg nem érted az értelmét.

- Ne várd, hogy a szellemi világ könyvet írjon neked, és, felolvassa azt! - mondta Merlin. - Az élet alkotóképes, s így a szellemi is. Minden számodra alkotott kulcs, pontosan igazodik a tudatossági szintedhez. Légy hálás, hogy a szellemek a látómeződön kívül, de mégis a közeledben maradnak! Örvendezz azon, hogy egy életen át kereső lehetsz, mert ha minden titkot egyszerre fednének fel előtted, az életed csak kellemes emlékekből, meg kedvetlen és unalmas jövőből állna!

A szellemvilág állandóan változik, sorsod az élet láthatatlan forrásából fakad és alakul. Megértéséhez örökösen ébernek kell lenned. A kulcsok néha derült égbók villámcsapásként érkeznek, máskor olyan csendesen, mint az éjszakában lopakodó macska léptei, megint máskor egy mosolyban vagy boldog mámorban. A mágus világába való belépés nagy öröme, hogy az egész világ életre kel. Semmi sem halott vagy élettelen, mert minden megfejtési segédeszközként szolgálhat annak a kérdésnek megválaszolásában, hogy ki vagy valójában.