Tizenhatodik lecke

Az ébrenléten, az álmodáson és az álmodozáson túl

a tudatnak végtelen távlatai vannak.

A mágus egyszerre van jelen minden időben.

A mágus minden esemény végtelen számú változatát látja.

Az idő egyenes vonalai valójában az időtlenség felé kinyúló háló fonalai.

Merlin köntösét hímzett holdak és csillagok díszítették, s a gyermek Artúr kíváncsian kérdezte az okát.

- Szívesen megmutatom neked - ajánlotta Merlin. Kivezette Artúrt egy dombtetőre, és ott leültette. - Most mondd el nekem, mi a legtávolabbi, amit látsz!

- Látom az erdőt, amint mérföldeken át egész a látóhatárig nyúlik. Ez a legtávolabbi, amit látok - válaszolt Artúr. - Mi van ezen túl? - kérdezte Merlin.

- Azt hiszem, a világ pereme, az ég, a Nap - válaszolta Artúr.

- És azon is túl?

A csillagok és végtelen üres tér.

- Ha most megfordulnál, akkor is ezt mondhatnád? - kérdezte Merlin. A fiú bólintott. - Nagyon jó - szólt a mágus. - Most gyere velem! - Elvezette a fiút a folyópartra, ahol gyakran szundítottak ebéd után. - Itt mi a legtávolabbi, amit látsz?

- A sűrű erdőben nem látok messzire, csak a folyó következő kanyarulatáig - mutatott a fiú mintegy háromszáz méternyire.

- De azt tudod, hogy a folyó a tengerbe torkollik és a tenger a látóhatárig ér. -A fiú egyetértett. - És azután a látóhatáron túl ott a világ pereme, az ég, a Nap, a csillagok és a végtelen üres tér - éppúgy, mint az előbb beszéltünk róla?

- Igen - válaszolt Artúr. A mágus elégedetten nézett rá, és a kristálybarlangba vitte a növendékét. - És itt mi a legtávolabbi, ami látható?

- Homály van, így csak a barlang falait látom - válaszolta Artúr. - De mielőtt ismét kérdeznél, máris mondom, hogy a barlangon túl ott az erdő, a dombok, a látóhatár, az ég, a Nap, a csillagok, meg az üres tér.

- Jegyezd meg hát jól - emelte fel hangját Merlin -, bárhová mész, mindenhol ugyanaz a végtelen vesz körül minden irányban. Tehát Te vagy a világegyetem közepe, bárhol legyél is.

- Ez elég trükkösen hangzik! - jegyezte meg Artúr.

- Ugyan, a trükköt az érzékeid játsszák veled. Elhitetik, hogy helyhez vagy kötve. Valójában a világegyetem minden pontja egyazon pont: a minden irányba kiterjedő végtelenség középpontja. Nincs itt meg ott, nincs közel meg távol. A mágus szemével nézve csak itt vagy sehol létezik. Ha ezt megértenéd, te is holdakba és csillagokba öltözködnél. Ha érzékeid nem tévesztenének meg, rájönnél, hogy a Hold és a csillagok itt vannak a közvetlen környezetedben.

- Mikor fogom ezt megérteni? - kíváncsiskodott a fiú. - Kellő időben. Amint elcsendesedik a lelked vihara, a saját létezésedben fogod felfedezni a mennyet.

A LECKE MEGÉRTÉSE

Ha hiszünk az érzékeinknek, a tér és az idő nem rejtélyes. A dombon állva jól látható, amint a föld véget ér a látóhatár szélén és a nap az égre emelkedik. Az idő egyenes vonalban, másodpercenként halad a múltból a jövő felé. De a mágus számára a tér és az idő végtelen titokkal terhes. Ó az örök jelenben hisz, minden eseményt egyidejűnek lát, és minden hely a végtelennel körülvett azonos pont a világegyetemben.

- A közönséges tér és idő olyan fátyol, amin még nem hatoltál át - mondta Merlin. - Amíg az érzékeidben bízol, mindig ezen az oldalon maradsz. Amint túllépsz az érzékeiden, ma még elképzelhetetlen birodalmakba és világokba érkezel. Mindegyik a teljes tudatosság állapotában van. S hogy mennyit fedezel fel, az csak a saját tudatod finomításán múlik, azon, hogy ráébredsz-e ezekre az oly közel lévő valóságokra. Már most is mindketten a végtelent látjuk minden irányban, csak éppen különbözően használjuk föl a látványt.

A végtelen használatbavételéhez el kell vetned az érzékelés által közvetített durva tapasztalást, a megszokott tér és idő fogalmát. Azt már tudod, hogy a világ nem csupán a látóhatárig terjed, és hogy nem a Nap kúszik fel az égre. A téves elképzelések helyére lépett tények eléggé biztosnak tűnnek, de azért ezek is változhatnak. A mágus számára az idő például finom szálak percről percre szövődő gyűjteménye. Amikor döntést hozol, mindig a mostani pillanattól induló új szál jön létre. Azonban amíg nem születik meg a döntésed, addig ez az időfonal nem létezik.

Ilyen személyes és alkotó módon nézve az időt, a mágus beleszőheti a hálóba az események általa látott változatát, így módosíthat múlton vagy jövőn egyaránt.

- Az ember tényleg változtathat a múlton? - érdeklődött Artúr.

- Természetesen - válaszolt Merlin. - Ti, halandók beleéltétek magatokat, hogy a múltból születik a jelen, s a jelenbó1 a jövő. Ez önkényes szemléletmód. Képzeld el saját tökéletes jövőképedet! Lásd magadat úgy, hogy minden vágyad teljesült!

Artúr előtt hirtelen felsejlett Camelot minden dicsőségében.

- Jól van. Most őrizd meg e jövőkép emlékét, és térj vele vissza a jelenbe! Engedd, hogy ez a kép a mostani pillanattól kezdve befolyásoljon! Ha békét, elégedettséget és félelem nélküliséget képzeltél el, kezdd el máris megélni! Hagyd el a harag, a félelem vagy a hiányérzet emlékképeit, s helyettük idézd fel a jövőképed emlékét! Temesd el a múlt korlátait, s engedd, hogy a megvalósult jövőről való látomásod vezessen! Érted a különbséget?

- Még nem egészen - felelte Artúr.

- Visszafelé élsz az időben, mint a mágusok. A holnap álomképét már ma megélheted. Ki írta elő, hogy csak a múltból élhetsz? Az idő mentén élő halandókat mindig visszahúzza a saját emlékeik terhe, s így a múlt alakítja a jelent. A mágus engedi, hogy a jövő alakítsa a jelent, ezt jelenti az időben visszafelé való élés.

- És ezzel megváltoztatod a múltat, hogy ne az befolyásolja a jelen tetteidet - tette hozzá Artúr.

- Pontosan. De ez még nem a vége! A múltat még gyökeresebben meg lehet változtatni. Amikor megtanulod, hogy az időt a saját agyad hozza létre, akkor felismered, hogy nincsen múlt. Valójában csak a jelen létezik. A múlt pusztán emlék, a jövő csupán lehetőség. A jelen ponton fordul minden elképzelhető jövő. Változtass tehát a múlton azáltal, hogy valótlannak, az elme kísértetének tekinted!

Az időben visszafelé való élet nem csak a képzelet játéka, mivel már most is a jövő valamiféle változatát éled. Tudatodban a dolgok működéséről szóló elképzeléseket hordozol, s ezek a modellek lehetővé teszik, hogy várakozásaidat a jövőbe vetítsd. Feltételezed, hogy a barátaid barátok maradnak, s a jövőben is lesz állásod és családod. Mélyebb szinten a társadalmi emlékezéseid működnek, miszerint a hazád és a kormányod is nagyjából hasonló marad. A még mélyebb rétegben azt is feltételezed, hogy a nehézkedési erő, a fény és más természeti erők változatlanok maradnak.

A dolgok fennmaradásáról és működéséről való elképzeléseink lélektanilag igen fontosak, ezért valóságos szenvedést okoz, ha ezeket az elképzeléseket az életünkben bekövetkező mély vagy váratlan változás fenyegeti. Jövőképünkbe mindig a jelen életünknél szebb, teljesebb elképzelést vetítünk. Valamennyiünknek vannak vágyai, álmai, félelmei és hitei - ezek belső modelljeink kivetítései -, amelyek feltételezésekre alapuló másodéletet teremtenek. A mágus szemében a legtöbb ember olyan, mint a vakító lámpával síneken robogó vonat. Csak az előrefelé beállított lámpák fénykörében mozog, s nem méri fel a kétoldalt lévő végtelen lehetőségek gazdagságát.

Tekintsd a síneket időnek! Behatárolt időértelmezésünk szűk körű elképzeléseinkből ered. A pesszimista szerint semmi sem alakulhat jól, s ez leegyszerűsített jövőképet tükröz. Az optimista szerint mindig a magasabb eszmei érték győzedelmeskedik, ám ez is működő jövőkép. Ha a pesszimistát valami szerencse éri, vagy ha az optimista nem tökéletes végkifejletet tapasztal, mindketten az elképzeléseiket fogják előnyben részesíteni a valósággal szemben. Mindez nem a modellek hasznosságát kérdőjelezi meg, csak szemlélteti, hogy mennyivel kevesebbek a valóságnál. Ahelyett, hogy a jelen pillanatot a maga valóságában élnénk át, valamennyien visszafelé élünk az időben, mert elképzelt jövőnk vezet mostani tetteinkben. A mágustól eltérően, mi ezt nem tudatosan tesszük.

Ahelyett, hogy a tudatalatti áldozatává válnál, ami a megjósolható jövő elfogadására ösztökél, ellenőrzésed alá vonod a képzelőerődet. Higgy a magasabbrendűbben! Lásd a jövődet úgy, mint amire a világegyetem gondviselése ügyel! A tisztább tudatállapot felé növekszel, s akkor a szeretet, az igazság és az önelfogadás máris a tiéd! Nem kell erre az állapotra eljutnod ahhoz, hogy ezek szerint élj! Ha megéled, a tieiddé válnak!

A LECKE MEGÉLÉSE

Amint láttuk, a térről és az időről való régi feltevéseinket le kell cserélnünk, mert amit "valódinak" gondolunk térben és időben, az mind a gyermekkorban megtanult előítéletekre épül.

- Idő-hálónak nevezem - magyarázta Merlin -, mert úgy látom magamat, mint egy pókot: az események közepében ülök, s azok belőlem áradnak ki, mint a finom pókfonál. Minden esemény hozzájárul a hálószövéshez, de én döntöm el, mikor melyik szálat követem.

A mágus számára könnyű a helyi időről az egyetemes időre átállni, az egymástól elkülönülő dolgokat egyetlen egészként látni.

Miként tanulhatod meg az időt egészként látni az egyenes vonal helyett? Az előbbi történetben Merlin megmutatta Artúrnak, miként lássa magát a világegyetem középpontjának, függetlenül a tartózkodási helyétől. Az idővel hasonlóképpen bánhatunk. Tekintsd a mostani pillanatot, majd lépj vissza a tegnapba, a tavalyi évbe, egy évtizeddel korábbra! Haladj egészen a születésedig, majd gyorsíts, lásd a régebbi századokat, a történelem előtti időket, a világ kezdetét! Menj vissza az idő vonalán a Föld keletkezéséig, a Nap és a csillagok születéséig! Majd szétoszlatod a csillagokat, elérkezel az ősködhöz és eljutsz az Ősrobbanáshoz. Nos, ennél régebbi múltat valószínűleg nem tudsz elképzelni, pedig még most sem kellene megállnod. Igazában az időnek nincs kezdete, mert a létezés minden percére vonatkozóan felteheted a kérdést: és mi volt azelőtti?

Hasonlóképpen, ha a mostani perctől a jövő felé haladsz az időben, kifogyhatsz a fantáziaképekből a Föld, a Nap, a csillagrendszerek elmúlásával. De még akkor sem jutsz el az idő végéig, mert újra ott a kérdés: és mi történik ezután?

Összefoglalva: az idő mindkét irányban az örökkévalóságba mutat, függetlenül attól, hogy te éppen, melyik pontján helyezkedsz el. Ez két dologra tanít: te vagy az örökkévalóság közepe, és valójában minden időpillanat azonos. Ennek igaznak kell lennie, ha az örökkévalóság egyforma távolságra van minden időtől. Mondják, a természet az idő által véd meg attól, hogy mindent egyszerre éljünk át; vagy a természet az idő útján engedi, hogy vágyaink sorban beteljesüljenek. Ennél örömtelibb tapasztalásunk aligha lehet.

Tulajdonképpen minden perc egyben minden más perc is, s csupán figyelmed összpontosítása hozza létre a múlt, a jelen és a jövő képzetét. Elméd késként darabolja a tér és az idő végtelenjét a lineáris tapasztalás szeleteire, Amikor ezt az erőt tudatosan használod, mágussá lettél.