Tizenkettedik lecke

A bölcsesség élő, s ezért kiszámíthatatlan

A rend a káosz másik arca, a káosz a rend másik oldala.

Belső bizonytalanságod a bölcsesség kapuja.

A keresőt mindig bizonytalanság kíséri, botladozik, de sosem esik el.

Az emberi rendet szabályok alkotják. A mágus rendjében nincsenek szabályok: hiszen az élet természetébő1 fakad.

A természet apró részletei gyakran megragadták Merlin figyelmét, és meglátta bennük a tanítást. - Amikor Artúrral az erdőt járták, felfigyelt egy közeli fenyőfáról cserregő szarkára.

- Állj, meg és nézd! - szólt Merlin halkan.

A szarka ideges, szeszélyes madár. Miután rárikácsolt a leívatlan vendégre, a jobb kilátás kedvéért egy másik ágra repült, majd megelégelte a dolgot, aztán a harmadikra szállt. Végül valószínűleg megfeledkezett a jelenlétükről, leszállt a földre, hogy alaposan szemügyre vegye a fenyőtobozt. Rövidesen már egy kis tócsában pancsolt, elkergette a szürke ökörszemet, s végül rothadt fakérget kezdett csipegetni.

- Mit tartasz erről az életmódról? - kérdezte Merlin.

- Nem tartom sokra - válaszolt Artúr. - Eszetlen tollcsomóként viselkedik, akinek fogalma sincs, mit tesz majd a következő percben.

- Ilyennek látszik, ha a teremtmény egyedül Istenben bízva él - mondta Merlin. - Az egész napját azzal tölti, hogy egyik átgondolatlan indíttatása után a következőt éli anélkül, hogy akár csak egyetlen gondolatot is szánna a jövőre. De - el kell ismernünk- elég jól boldogul.

A LECKE MEGÉRTÉSE

Az élet természetében egyszerre van jelen a káosz és a rend. Minták bukkannak fel a rendezetlenségből, s abba is olvadnak vissza. A tested bizonyos szinteken igazán kaotikus: örvénylő oxigénatomok jutnak minden levegővétellel a véráramba, nyüzsgő enzimek és proteinek töltik meg a sejteket, még az agyadban lévő elektromos vihar, a neuronnk tüze sem szűnik soha. Nos, ez a káosz csak a rend egyik oldala, hiszen a sejtek a szervezet funkcióinak vitathatatlan mesterművei, az agyad pedig rendezett gondolkodásra képes.

Káosz és rend annyira közel vannak egymáshoz, hogy valójában szétválaszthatatlanok. - Először káosszá kell lenned, mielőtt szikrázó csillaggá válhatnál - mondta Merlin.

Ez szó szerint igaz, hiszen a korai világegyetemben az ősi, örvénylő gázok megelőzték a galaxisok keletkezését. Kezdetben ezek a gázok semmiféle alakba nem rendeződtek, csupán valami halvány vonzás létezett közöttük. De ebből a gyenge, épp csak sejthető tömegvonzásból események láncolata jött létre, ami végül az emberi DNS kialakulásáig vezetett. E bonyolult molekula 3 millió genetikai egységéből akár egynek a megváltoztatása már életet és halált befolyásol.

Emberi léptékben valamennyien a rend és a rendetlenség kérdéseivel küzdünk. A dolgok hajlamosak szétesni: ami friss és érett volt, elfonnyad: ami fiatal, megöregszik és meghal. - A halál csak képzelődés - mondta Merlin -, de a halandók halál elleni küzdelme nagyon is valóságos. Egyetlen halandó sem tudja, valójában mi a halál, de a közelgő esemény annyira félelmetes, hogy a halandók minden erejükkel harcolnak ellene, s nem veszik észre az óriási rendetlenséget és a káoszt, amit ezzel kiváltanak.

A mágus tudja, hogy az élet mindig belülről szervezte meg magát. A káoszból a csillagok megszületéséhez vezető gyenge vonzások a természet minden szintjén megtalálhatók. A rózsa biztos lehet abban, hogy rózsává fejlődik, bár magocskaként talán alig különbözik a babtól vagy az ibolyától, s magkorában egyedüliségének egyetlen biztosítéka DNS-ének apró kettős spiráljában rejtezik. Mi emberek nagyon aggódunk azon, vajon jól fejlődünk-e, s megszámlálhatatlan órát töltünk, mérhetetlen erőfeszítés árán, egyediségünk biztosításával.

- Mit számít, ha a madarak gondolkodás nélkül élnek? A rózsa is mindig rózsa marad - szólt Artúr. - Ezek nem gondolkodnak, s ezért nem lehetnek másokká, mint aminek születtek.

- Így igaz. Nektek, halandóknak szabad akaratotok van, éle messze túl sokat képzeltek róla - válaszolt Merlin. - Én ugyan választások nélkül élek, de sokkal boldogabbnak tűnik az életem.

- Választások nélkül? De hiszen te is épp úgy döntéseket hozol, mint én - vitatkozott Artúr.

Merlin vállat vont. - Téged megtéveszt, amit látsz. Nézz a kezedre! Kétségkívül hozzád tartozik, de nem választhatod meg, hogyan növekedjenek a sejtjei. Fogalmad sincs arról, miként mozognak benne az idegek és izmok, nem tudatosan növeszted a körmeidet és a sebes kezedről sem tudod, hogyan gyógyul be.

- Igen, ezek közül egyikkel sem kell törődnöm.

- Más szóval ezek nem a te választásaidon múlnak- folytatta Merlin. - Ezeket a feladatokat átadtad agyad akaratlan részének, s az automatikusan törődik vele. Ugyanígy mind azt, amire te sok időt szánsz - például a gondolkodásra, érzésre, választásra, megítélésre - én átadtam az agyam automatikus részének. Más szóval alávetettem ezeket Istennek.

- De hát akkor mire használod az agyad tudatos részét? - kérdezte Artúr.

- A világ és az élet befogadására és csodálatára. Én mindennek tanúja vagyok és - biztosíthatlak róla - nincs ennél változatosabb, szebb és kielégítőbb előadás.

A LECKE MEGÉLÉSE

A modern élet annyi különböző irányba ható feszülést hordoz, hogy legtöbbünk valamiféle rendet akar rákényszeríteni. Rendezetlen erőket hordozó társadalmunk a végeláthatatlan törvények és szabályok társadalma. Nem meglepő, mert az emberek rendre törekszenek, és félnek a rendetlenségtót. A rendetlenség megjósolhatatlan, kívül esik ellenőrzésünkön, s így kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Gondolj arra, amikor rendkívüli helyzet lett hirtelen úrrá az életeden: lemaradtál a repülőgépről, elromlott a kocsid az országúton, számodra kedves valaki elveszítette az állását.

A dolgok általában megoldják önmagukat. Létezésed nem sérül komolyan, legföljebb apró kellemetlenség ér. Idegrendszered mégis erősen válaszol, félelmet és kényelmetlenséget jelez, amikor a dolgaid nem tervszerűen alakulnak. Az én harcosan válaszol a káoszra, és még több ellenőrzést kíván gyakorolni. Amikor legközelebb repülőutazásra indultál, valószínűleg kétszer is ellenőrizted az indulási időt, és jó korán kimentél a repülőtérre. Amikor legközelebb autóval mentél valahová, elővigyázatossági intézkedéseket tettél, nehogy ismét lerobbanj az országúton.

A gond az, hogy mindez a küzdelem, aggódás, tervezés és ellenőrzés az élet lényege ellen való. A lét egyszerre tartalmaz rendet és rendezetlenséget. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha az élet áramlásában akarsz részesedni, nem küzdhetsz állandóan ellene. Ezért a tökéletességet kereső elfogadja, hogy mindig bizonytalan lesz, hogy mindig egyensúlyát vesztettnek érzi majd magát.

- A tanítvány feladata, hogy botladozzék, de soha el ne essék - mondta Merlin.

Ugyan éned gyűlöli az előre nem láthatót, a valóság az, hogy újra meg újra csak nyersz általa. Gondolj csak a nem várt lehetőségekre, a fel sem tételezett segítségekre, a hirtelen ötletekre és megvilágosodásokra, az ösztökélő erőre, hogy mozdulj vagy beszédbe elegyedj egy idegennel, ami által új horizontok nyíltak meg előtted! Ez az élet természetes állapota.

- Az életed már önmagában rendezett - mondta Merlin.

- Az  életből élet fakad, a bimbó virággá bomlik, a gyermek felnőtté érik. Bízzál mindegyik állomásban, ünnepeld és engedd, hogy a következő erőfeszítés nélkül bekövetkezhessen!

Egyszerű gyakorlat segítségével megláthatod, milyen csodálatos a megjósolhatatlan életet élni. Ülj le és képzeld el, hogy életedet filmen láthatod! Indítsd el a videót a mai nappal, és képzeld rá a holnapi napot, majd az azutánit és tovább! Képzeld el magadat öregedőnek: lásd a jövőt úgy, mintha minden vágyad teljesülne! Engedd a fantáziádat szabadon szárnyalni, majd fejezd be a "vetítést" a haláloddal. Tedd kívánatossá: fájdalommentes és békés halállá!

Ha ezt végignézted. gyere vissza és nézz meg egy teljesen új filmet! Indulj el ismét a mai naptól, de engedd az eseményeket most másként alakulni! Mivel ez csak a képzelet ágyéka, kitalálhatsz magadnak esetleg vad, katasztrófákkal teli életet, vagy drámait, vagy megszenteltet. Juss el ismét a halálodig.  Megint térj vissza, és kezdd elólró1! A gyakorlat lényege, hogy mindaz, amit elképzelsz: igaz. Nem egyetlen jövőd van, hanem minden lehetséges. A jelen pillanatból a lehetőség láthatatlan szálai ágaznak szét. Mindenkinek ilyen az élete, csak téves önkontrollunk hiteti el velünk, hogy rendet erőszakolhatunk: a valójában előre nem láthatóra.