9. lecke
Deepak Chopra 2004.07.31. 14:20
A mágus a tudás állapotában él...
Kilencedik lecke
A mágus a tudás állapotában él.
A tudás maga vezényli a saját megvalósulását.
A tudatosság tere a szándékaink köré rendeződik.
A tudás és a szándék - az erők. Amit szándékozol, az a javadra változtatja meg a téged körülvevő teret.
A szavakban tömörített szándékok varázserővel bírnak.
A mágus nem igyekszik megfejteni az élet misztériumát. Megéli azt itt és most
Hosszú időbe telt, mire Artúr végül méltányolna tudta a mágus tanításait. Merlin őt, alig néhány órával a születése után, magával vitte az erdőbe, és az ifjú csak évekkel később, a világba való visszatérése után értette meg, milyen különleges volt a kapcsolata a mágussal.
Ha tényleg találkoztál Merlinnel - mondták az emberek (már akikben fölmerült, hogy a fiú talán mégsem egyszerűen csak bolond) -, ugyan miféle varázsigékre tanított meg?
- Varázsigékre? - kérdezett vissza Artúr.
- Igézetre, bűbájosságra, különleges szavakra, amik Merlin erejét adják - mondták, és értetlenkedését látva, arra gondoltak, hogy Artúr vagy rendkívül buta vagy pedig alaposan becsapta őt a mestere.
- Merlin sokszor tanított a szavakkal kapcsolatban - mondta Artúr lassan, még mindig a kérdésen töprengve. Azt mondta, hogy a szavaknak ereje van, s titkokat takarnak, mint a csapóajtók a föld alatti járatok fölött. E magyarázat jól hangzott, de az emberek nem voltak vele elégedettek. Tudni akarták, hogyan működött Merlin bűbája.
- Nos - válaszolt Artúr -, amikor még szinte csecsemő voltam, azt mondta "Egyél!". Amikor kicsit nagyobb lettem, így szólt "Járj!". Ha pedig a túl későig maradtam fenn, azt mondta "Aludj!". S azóta is eszem, járok és alszom. Akkor tehát ezek jól ható varázsigék voltak, ugye? Senki nem értett vele egyet. hanem azon töprengtek, vajon ez a Sir Ector által befogadott mafla fickó viszi-e valaha valamire az életben.
A LECKE MEGÉRTÉSE
A szavak ereje nem azok felszíni jelentésében mutatkozik meg, hanem a tekintet alól elrejtett tartalmakban. Minden szó tudást és szándékot takar. S ezek mágikus tartalmak. A tudás varázslata az, hogy a tapasztalás sok-sok rétegét - valójában az egész történelmet bele lehet sűríteni alig néhány szótagba.
- Camelotnak nevezd majd a királyságodat! - tanácsolta Merlin a fiúnak, mielőtt az nekivágott a világnak.
- Miért?
- Mert ez az új szó nem hordozza mindazt a terhet, amely az Anglia elnevezéshez tapad - válaszolt Merlin. - A kifejezést majd veled és a körülötted élőkkel azonosítják. Fordulópontként fog hatni. Amikor az emberek kimondják, feltárul előttük egész birodalmad és minden hőstetted, mint amikor a kilincset lenyomva megnyílik a kincseskamra ajtaja.
És mindez így is történt.
A nyelv minden gazdag szava a jelentés és a tudás rejtett ösvényeit nyitja meg. Azonban a szavak másik tartalma, a szándék még erősebb. A szándék nyilvánult meg abban, amikor Merlin - minden más szülőhöz hasonlóan - azt mondta a gyermeknek, hogy egyen, járjon és aludjon. Valamennyien e szavak által tanultunk meg fontos tevékenységeket, de most, amikor már tudjuk azokat, a szavakra többé nincs szükségünk. A szavak szándéka belénk ivódott, s csupán néha emlékeztetőre van szükségünk a kívánt eredmény eléréséhez: "Azt hiszem, most elmegyek aludni."
Lehet ezt varázsigének nevezni, ahogyan Artúr tette? Igen, mert ha egyszer a szó által hordozott szándék beépült, a varázsige értelmi bevésődésként hat. Ejtsd ki bárki előtt az iskola szót, és azonnal megjelenik előtte az iskolába járás képe. Siker és dicséret kapcsolódik hozzá a jó tanuló számára, sikertelenség és bírálat a gyengének. Egész életünk bennünk van, és szavakkal előhívható.
- A halandók úgy csomagolják be magukat a szavakba, mint pók a legyet a pókhálóba - magyarázta Merlin. - Csak ebben a helyzetben te vagy a pók is, meg a légy is, mert saját magadat börtönzöd be a szavak hálójával.
Mindannyian szavakat használunk arra, hogy bevéssük azokat a szokásokat, melyek segítségével az élet öntudatlanul is megy tovább. A nevekkel és a címkékkel való azonosulás kérdéskörével már foglalkoztunk, márpedig azok is értelemszerűen mind szavak. De melyek segítenek bennünket, hogy kitörjünk régi szokásainkból és korlátozott én-azonosságunkból? Ha minden szó nyomot hagy az értelemben, akkor minden szó korlátoz is egyben?
- A szavak paradoxonja, hogy használnod kell őket önnevelésed és tanulásod érdekében - magyarázta Merlin. – Az írás, a beszéd, az olvasás tudományával az újszülött még nem rendelkezik. A szülők igazítják el őt a világ dolgaiban, ez szavakkal történik.
A gond az, hogy a szavaknak pszichológiai jelentése is van. A szavak által a szülők jó vagy rossz érzést okoznak a gyermekeikben. A leginkább erővel telt kifejezések az igen és a nem. E két szó képes határokat húzni vagy eltörölni azokat. Minden, amiről ma úgy gondolod, hogy képes vagy rá, rejtett igent hordoz, amit vagy szülő vagy tanár mondott ki a régmúltban. S mindaz, amire képtelennek érzed magadat, ugyanezektől származó régi nemet tartalmaz.
- Miért paradox ez? - kérdezte Artúr.
- Mert bár a szavak megmondják, kik vagyunk, mégis sokkal többek vagyunk, mint amennyi szavakba foglalható. Bármennyire erősek a varázsigék, az emberek változhatnak. A szavak ereje újat is létre tud hozni, nem csak korlátozni.
A mágus gyakran olyasmikre mond igent, amire úgy tanultuk, nemet kell mondanunk. Bizonyos szinten ez a könyv hasonlót tesz: a régi, jól megtanult jelentéstartalmakat újakra akarja cserélni, s ezáltal új világot bontakoztat ki. De még mélyebb titok is lappang itt. A szavak tudást és szándékot hordoznak, s így valamely szándék szavakba foglalása az első lépés a megvalósulás irányába. Két jó példa erre az imádság és az állítás. Az olyan állítás, miszerint "Jó vagyok", vagy az Istenhez szóló ima, mint "Adj nekem gyógyulást!" nem csupán gondolatok szóbeli kifejezései.
Ha egy szó szándékot tartalmaz, az üzenetként és kérésként lép a tudatosság terébe. A mindenség tájékoztatást kapott a vágyadról. Másra nincs is szükség vágyad beteljesüléséhez, mert az egyetemes tudatosság teljesítőképessége határtalan. Minden üzenet meghallgatásra talál és választ vált ki.
-- A halandók és a mágusok nem is annyira különbözők, mint gondolnád - mondta Merlin. - Valamennyien megfogalmazzák a mindenség számára a vágyaikat, és választ várnak. Csak a halandók esetében a viszont-üzenet elferdített és zavaros, míg a mágusnál kristálytiszta. Egyetlen szándék sincs elfelejtve, de teljesülésének lehetnek akadályai, hiszen annyi ellentmondás rejlik bennük: az emberi szív ellentmondásai.
A LECKE MEGÉLÉSE
A lecke megélése azt jelenti, hogy tudomásul veszed, miszerint minden szándék valamiféle eredményre vezet. A mágus pontosan meg tudja fogalmazni szándékát. és vár, míg beteljesül. Mi többiek, nem vagyunk ennyire tudatosak. Mi is állandóan szándékokat üzenünk, de nem tudatosan tesszük. Vágyaink összevisszák, ismétlődőek és mániákusak, holott ez energiapazarlás.
- Ti halandók, azt gondoljátok, hogy munkálkodnotok kell álmaitok beteljesülésén - mondta Merlin. - Pedig a munkálkodásotok a legtöbb esetben éppen megakadályozza az álmok valóra válását. - A mágus szemszögébő1 nézve a lehető legkevesebb erőfeszítés a legjobb. Tanításukban a mágusok megmutatják növendékeiknek, hogyan gondolkodjanak rendezettebben, tudatosabban, hatékonyabban. Ennek eléréséhez föl kell számolnod azokat a gondolkodási szokásaidat, amelyek akadályozzák a mindenséget vágyaid beteljesítésében.Képzeld el, hogy értelmed rádióadó, és az űrt üzenetekkel bombázza. Ha csendben ülsz és figyeled, észre fogod venni, hogy kevert jeleket közvetít. Egyes dolgokat meg akarunk valósítani, de ugyanakkor kételkedünk is lehetségességükben. Elképzeljük, milyenné szeretnénk alakulni, bár azért ebben is akadnak kétségeink.
Az értelem hasonlóképpen tele van értelmetlen ismétlésekkel. Becslések szerint az egy adott napon felmerülő gondolatok 90%-a azonos az előző napi gondolatokkal. Valamennyien a szokások. az aggodalmak és a görcsök rabjai vagyunk. Továbbá az értelem tele van nem tudatos, de ugyanakkor rendkívül határozott állításokkal, melyek az egészen kisgyermekkori emlékekben gyökereznek. Valószínűleg csak a tudatos és akaratlagos gondolataidra figyelsz, pedig a háttérben a tudattalanod csordultig van beteljesületlen reményekkel, ősi félelmekkel és vágyakkal, azaz sok mindennel, ami nem valósult meg a múltban.
A szándékok egyszerű vágyak, a vágyak pedig a szükségesre irányulnak. Az értelem meg nem valósulttal foglalkozó működése tehát, valójában régi és beteljesületlen szúkségletekró1 szól. Sok ezer alkalommal gondoltad, hogy "azt akarom" vagy "azt szeretném" vagy "azt remélem" aztán semmi sem történt, csak valami más, valami kevésbé kívánatos.
- Bárcsak kisöpörhetném az agyadat - morgott egyszer Merlin, mikor Artúr valamit különösképp rendetlenül csinált. - A gondolkodásod tiszta folyam legyen, ne pedig háborúság.
- Miért nem tudod kisöpörni az agyamat? - kérdezte Artúr ártatlanul.
- Mert mindenki és minden benned van - sóhajtotta Merlin. - A régi, ismétlődő ellentéteket hordozod, és ezek csak akkor tűnnek el, ha megváltozol.
A változás felé tett első lépés a felismerés. Vedd észre, vannak beteljesült reményeid és vágyaid! Váratlanul, anélkül, hogy bármit tettél volna, valaki felhívott telefonon épp akkor, amikor beszélni akartál vele; segítség érkezett, ahonnan nem is vártad; imáid meghallgatásra találtak. Mindez a világegyetem terében zajlik. Ha valamely szándékodat elküldöd az egyetemes tudatossághoz, akkor tulajdonképpen önmagaddal beszélgetsz egy másik formában. Az üzenet küldőjeként itt és most létező egyén vagy. De egyben te vagy az üzenet fogadója is, mivel álruhádban jelen van a magasabbrendű Éned is, amely fölötte áll a térben-időben korlátozott önmagadnak. És ami még ennél is több: te vagy az üzenet közvetítője is, a tiszta tudatosság.
Ha igazán látni akarod magad, a három vonatkozást együtt kell szemlélned: küldő, fogadó és közvetítő. Sok változat lehetséges: te vagy a kívánság, a kívánó és a kívánság teljesítője. Te vagy a megfigyelő, a megfigyelt és maga a megfigyelés folyamata. E hármas állapotot mondjuk egységnek. Ahhoz tehát, hogy szándékod megfogalmazd és kiküldd az űrbe, majd pedig választ is kapj, nem szükséges semmiféle munkálkodás. Egységes természetedben mást sem teszel, mint beteljesíted a szándékaidat. Nincs egyetlen olyan gondolatod, ami ne váltana ki valamiféle eredményt. Mégsem veszünk észre finom eredményeket, ha nem azonnal illeszkednek a céljainkhoz, ha nem esnek egybe énünk arra vonatkozó döntésével, aminek szerintünk történnie kellene.
- Ti, halandók a kell és a ha világában éltek. Magam a van birodalmában létezem - magyarázta Merlin.
Ha sikerül elcsendesítened az agyadat és megtisztítanod a régóta őrzött gondoktól, kibontakozik előtted a világmindenség működésének egyszerű valósága, a van világa. Majd még szólunk erró1 a könyv harmadik részében. Egyelőre szánj mindennap időt rá, és figyeld, mi tartalmaz az agyad! Ez a megfigyelés - bár igen egyszerű - a legjelentősebb lépések egyike a változtatás felé. Amit nem látsz, azt nem tudod megváltoztatni.
Éned nem szívesen fogja belátni, hogy telve vagy tagadással, ellentmondással, vegyes szándékokkal, szégyennel, bűntudattal és minden mással, ami sötétbe borítja az agyat, s megakadályozza a van valóságát látnia. Tulajdonképpen az én büszkesége eltakarja előled. Arra az ürügyre hivatkozik, hogy szenvedni fogsz, ha látod tévedéseidet, hibáidat és bűneidet.
A második lépés az, hogyan tanuld meg beteljesíteni a szándékaidat! A lépések természetesek, de meg kell tanulni azokat. Énedet tedd félre minden elvárásával és előrelátásával. Érzések helyett vond ellenőrzésed alá szándékaid eredményét, s a világegyetem majd elvégzi érted a maga dolgát! Bocsásd szabadon szándékaidat az időtlenségbe! Minél tágabb a tudatosságod, annál világosabb az elküldött jelzés.
Végül, légy könnyed és természetes az egész folyamatban! Ha ezek a lépések összeálltak, szándékaid belépnek a tudatosság terébe, és hálózatként kötik össze gondolataidat a mindenséggel. Az erőltetés nélküli haladást nem gátolják vagy árnyékolják a félelemmel telt én aggódásai és ragaszkodásai.
Igazában az értelem sötétségei nem bűnök.
- Mindig emlékezz - figyelmeztette gyakran Merlin a gyermek Artúrt -, nem Isten ítél, azt csak az értelem teszi. - Isten azt akarja, hogy minden ember valamennyi szívbéli kívánsága teljesüljön. Ez saját valóságunk teremtőiként a természetes állapotunk!
|