MÁSODIK LECKE

A csoda visszatérése csak az ártatlanság

visszatérésével lehetséges

A mágus lényege az átváltozás

Artúr minden reggel elsétált mosakodni az erdőben levő kis tóhoz. Mint minden fiú, ő sem lelkesedett különösebben ezért a feladatért. Figyelmét gyakran elvonták a csevegő mókusok, a fecsegő szarkák vagy bármi más, ami érdekesebb volt a szappannál és a víznél.

Merlint láthatóan nem zavarta különösebben a fiú arcán és egyebütt növekvő piszok.  De végül aztán kitört: - Lassan babot vethetek a füled mögé! Nem bánom, ha csak egyetlen percet töltesz a tóban, de tisztálkodj meg végre!

Artúr lehorgasztotta a fejét. 

- Féltem bevallani Merlin, de amikor a víz fölé hajolok, nem látom az arcom visszatükröződését. Nem tudom, hol kellene tisztára mosakodnom, és azt sem, hogy nézek ki.

- A fiú feltekintett, és igencsak meglepődött, mert Merlin őszinte örömmel tekintett rá.

- Fogd! – mondta, és jutalmul egy nagy smaragdot nyomott a fiú kezébe (amivel Artúr később a vízen kacsázott).

- Azt hittem, engedetlenséged az ártatlanságod elvesztését jelentette, de tévedtem. Ha nincs tükörképed, nincs önképed sem. S ha figyelmedet nem vonja el az önmagadról alkotott kép, csakis az ártatlanság állapotában lehetsz.

A LECKE MEGÉRTÉSE

Az ártatlanság természetes állapotunk, mielőtt az önképünk eltakarja. Amikor magunkra tekintünk, még ha igyekszünk is teljesen őszintének lenni, az évek alatt felépített, egymással szorosan összefonódó rétegekből álló képet látunk. Az ember arcán a vonások és a ráncok elmúlt örömökről és bánatokról, győzelmekről és vereségekről, álmokról és tapasztalásokról árulkodnak.

A mágus mindig önmagát látja, bárhova tekint, mert a tekintete ártatlan. Nem homályosítják el ítéletek, címkék, és meghatározások. A mágus tisztában van én-je és önképe létezésével, de ezek nem vonják el figyelmét. A teljesség távlatában, az élet összefüggéseiben látja azokat.

Az én jelenti legsajátabb nézőpontodat. Az ártatlanság állapotában ez a nézőpont tiszta, mint az átlátszó lencse. De ártatlanság nélkül az én csak torzított képet közvetít.  Amikor úgy hiszed, hogy ismersz valamit - legyen az akár saját magad -, valójában saját ítéleteidet, címkéidet látod. Az egymás leírására használt legegyszerűbb szavaink, mint például – barát, rokon idegen -, már ítéleteket hordoznak. A barát és az idegen értelme között tátongó hatalmas szakadék telis-tele van értelmezésekkel. A barátot az adott módon kezeljük, az idegent másképpen. Még ha ítéleteinket nem is hozzuk a felszínre, látásmódunkat elhomályosítják, mint a por a lencsét.

Mivel a mágus nem tesz címkéket a dolgokra, örökösen újnak látja azokat. Számára nincs por a lencsén, s így számára a világ frissen ragyog. Mindenből ugyanaz a halk dallam szól: - Vedd észre önmagad! – Istent olyannak írhatnánk le, mint aki körültekintve mindenhol önmagát látja, s amennyiben bennünket saját képére és hasonlatosságára alkotott, a mi világunk is tükör.

A halandók igen különlegesnek találják a mágus látásmódját, mert érdekeik más irányba húzzák őket. Kifelé lenyűgözik őket a dolgok. A történelem során bármit megláttak, azt elnevezték, és használni kezdték. Minden madár és állat nevet kapott. Növényeket neveltek az élelmezésre és az örömszerzésre. A Földet felfedezni- és legyőznivalónak tekintették.

Merlint mindez szinte egyáltalán nem érdekelte. A mágusok gyakran a legközönségesebb dolgoknak – mint például a tölgyfa, a dámvad vagy a csillagképek – a nevét sem tudják. Ugyanakkor órákig el tudnak nézni egy göcsörtös fát, egy legelésző őzsutát vagy az éjszakai égboltot, s elmélkedésük minden perce magában foglalja a mindenséget.

A halandók is örömmel éltek volna e megragadott figyelemmel. Amikor arról kérdezték, miért látja mindig újnak a világot, Merlin azt mondta: - Hiányzik belőletek az ártatlanság. Ha egyszer már címkét ragasztottál valamire, többé nem az adott dolgot látod, hanem csupán a címkét helyette.

Ezt egyszerű szemléltetni. Ha két ismeretlen lovag találkozik az erdőben, rögtön valamilyen jelzést vagy zászlót keresnek egymáson, ami elárulja, barát vagy ellenség-e a másik. Amint megpillantja – de csak akkor! – a jelet, a lovag máris tudja, hogyan viselkedjék. A barátot átölelheti, meghívhatja lakomára, megkérheti, hogy mondja el történetét. Az ellenséggel csak megküzdeni tud.

Merlin szerint a dolgok ilyen mániákus felcímkézése az értelem tevékenysége, tiszta és világos. Az értelem nem tud e címkék nélkül működni. Mindannyian milliónyi előre gyártott címkét hordozunk fejünkben, értelmünk villámgyorsan átszáguld közöttük. Az értelem sebessége lenyűgöző, de a sebesség nem tud mindenkor megkímélni az áporodottságtól. Bármit gondolsz, már korábban megtapasztaltad, s bármit tapasztaltál, idővel elunod.

- Csodálkozol, hogy egy percig sem tudod a tölgyet, a szarvast, a csillagokat nézni? – kérdezte. Hallom az értelmed sóhajtozását: “Már megint ez az ősi jószág”.  És máris rohansz valami újért.

- Nem értem miért baj ez – mondta egy falusi öregember. – A világ hatalmas és a természet tele van különféle nézőpontokkal és átalakulásokkal.

- Ez így igaz. – ismerte e Merlin. -, de az érvelésed alapján soha semmi sem válna unalmassá. Az ott kint lévő dolgok végtelenségét nem is lehet tagadni. Pedig az unalom a közös panasza a halandóknak, nem? – Az öreg bólintott.

- Pedig kimondtad a megfelelő szót: átalakulás. – folytatta Merlin. De saját magadnak kell állandóan átalakulnod. Nem adhatod állandóan saját megposhadt önmagadat a világnak, azt várva, hogy az viszont mindig új legyen számodra.

A mágus sosem látja ugyanazt a dolgot kétszer egyformának. Amikor pillantása az erdőn nyugszik, nem magának az őznek a látványa ragadja meg, hanem létezésének valamely új vonása: kedvessége, kecsessége, félénksége, finomsága. Friss szemmel mindenki észreveheti ezeket a tulajdonságokat. Úgy bontakoznak ki, mint a rózsa szirmai. Türelmesnek kell lenned, de megéri! Saját ártatlanságod az egyetlen létező virág. Sosem hervad el, s ezért a világ sem veszít frissességéből.

A LECKE MEGÉLÉSE

Miután elolvastad ezt a leckét, adj magadnak egy kis időt, és próbáld meg visszaszerezni az ártatlanságodat! Először is tudnod kell, mit ne csinálj. Ne ítélkezz a jelen élethelyzeteden! Ettől fáradttá és borúlátóvá válhatsz. Harag, félelem és vádaskodás boríthat el. Felejtsd el mindezt, hiszen Merlin szerint az ártatlanság az értelem fölött áll.

Olvasd el a következő szavakat:

Súlyos – Könnyű

Fekete – Fehér

Nap – Hold

Vedd őket sorba, és tapasztald meg hordozott tulajdonságaikat. Mindegy, hogy képeket hívsz-e ehhez segítségül, érzelmeket, elképzeléseket vagy konkrét tárgyakat. A megközelítés működni fog. Észrevetted, hogy a tudatod nem képes elfojtani a súlyossághoz, a könnyűséghez, a feketeséghez, a fehérséghez kapcsolódó érzéseket? Elolvasni sem tudod ezeket a szavakat anélkül, hogy a tulajdonságok valami halvány érzést ne keltsenek benned.

A tulajdonságok létéhez a te közreműködésed szükséges. Ha részvételed ártatlan, akkor frissen, újszerűen léteznek. Így lát a festő. Rátekint egy kosár gyümölcsre, egy hajóra, egy felhőre, s ahelyett hogy e dolgok egyszerű befogadója lenne, ő hozza létre azokat – látása által. Saját lelkével ad nekik életet.

S így teszünk valamennyien, a legnagyszerűbb helyzetekben is, amikor közönséges dolgokat látunk meg. Ez a tapasztalat mutatja, hogy az ártatlanság nem veszhet el, csupán más dolgok eltakarhatják. Az ártatlan látás titka az új nézőpontból való látásban rejlik, olyan látásban, amelyet nem határoz meg az, amit látni akarsz.

- Ha tényleg látnád amott azt a fát, úgy meglepődnél, hogy hanyatt esnél – mondta Merlin.

- Tényleg? Miért? – kérdezte Artúr. – Hiszen az csak egy fa.

- Nem – mondta Merlin. – Az értelmed szerint csupán fa. De a másik értelem számára a végtelen lélek és a szépség kifejeződése.  Az Isten értelmében egy kedves teremtmény minden elképzelhetőnél kedvesebb.

Amíg az értelem a világ színét, fényét, vastagságát és tapintását jegyzi, valójában önmagát érzékeli. A súlyos vagy a fehér szó olyan érzéseket kelt benned, melyek kizárólagosan a tieid. Nincs semmiféle érzékelés nélküli súlyosság vagy fehérség “odakint”. Nincs kép, hang, tapintás, íz vagy szag a tudatosság bármily kicsi közreműködése nélkül. Küldj egy kamerát a holdra, hogy felvételeket készítsen az összes kráterről és völgyről, majd hozza vissza a filmet a földre! Ha nincs emberi lény, aki megnézze a képeket, valójában a képek sem léteznek, hanem csupán a fotonok pillanatnyi hatását tükröző kémiai anyagok. A film éppoly halott, mint maga a Hold. Merlin azt mondaná, ha senki sem nézi a Hold képeit, maga a Hold sincsen.

Éppen ezért rendkívül fontos ártatlanul tekintenünk a világra, mert egyedül ez ad számunkra életet. A szemed életadó. A lét minden molekulája mögött tudatosságnak és értelemnek kell állnia, másként a világegyetem élettelen gázok és holt csillagok összevisszasága lenne, ami hiába vágyakozna megszületésre. Értelem nélkül nincs élet, nincs tevékenység. Valahányszor kipillantasz az ablakon, tekinteted alkotásra buzdítja az élet erejét. Ezért vette Merlin annyira komolyan a fák, szarvasok és a csillagok szemlélésének feladatát. Nem akarta, hogy elpusztuljanak, hiszen szerette az életet.